Energiapédia szócikk találomra
Gravitáció
A gravitáció, tömeggel bíró két test között fellépő vonzóerő, a két test közötti állandó vonzás. Más néven tömegvonzás, ami a testek tömegközéppontjainak egymás felé gyorsulását hozza létre.
Gravitációs erőnek nevezzük azt az erőt, amit az egyik test kifejt a másikra a gravitáció jelenségének megfelelően.
Nem tévesztendő össze a nehézkedés fogalmával, ami gravitáció nélkül, akár gyorsulással is produkálható. A súly és a súlytalanság is a nehézkedés folyománya.
A gravitáció elmélet
Először Sir Isaac Newton tanulmányozta a gravitációt és az ő nevéhez fűződik az univerzális gravitációs kölcsönhatás elmélete is. A leeső test mozgásának okát egy erővel határozta meg, ami a testre hat.
„A később többek által kiegészített elmélet szerint két, tömeggel rendelkező test egymásra vonzerőt fejt ki, ez az erő a két test tömegközéppontját összekötő egyenesen helyezkedik el, és mindkét test tömegével arányos, ugyanakkor a testeket egymástól távolítva csökken. A gravitációs erő egyetlen feltétele és oka a testek tömege. Minden test, anyagi összetételétől, halmazállapotától, hőmérsékletétől függetlenül folyamatosan kifejti a tömegéből eredő vonzerőt. Az erő bármilyen távolságból hat, bár a távolsággal gyengül, és a gravitációs erő el nem téríthető és nem árnyékolható.”
(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gravit%C3%A1ci%C3%B3)
A gravitációs vonzerő nagyságának kiszámítása, vagyis az egyetemes tömegvonzás törvénye:
- m1 és m2 : a testek tömege
- d : a két test tömegközéppontja közötti távolság
- G : gravitációs állandó (ennek értéke: 2006 CODATA)
A törvény a pontszerű objektumokra vonatkoztatható. Integrálszámítás szükséges, ha a tárgynak van térbeli kiterjedése. A gravitációs erő sohasem nulla, vagy mínusz értékű = antigravitáció nem létezik. Két test vonzásánál nem csak az egyiket vonzza a másik, hanem a másik test is az egyiket, de ellentétes irányú, ám ugyanakkora erővel (hatás-ellenhatás törvénye).
A gravitáció miatt beszélhetünk nehézkedés és súly jelenségről. A súly és a fajsúly a nehézkedés eredménye. A fajsúly, vagyis a sűrűség az oka annak, hogy a meleg levegő a hideg levegő fölé emelkedik, ami bolygónk életében kihatással van az időjárásra.
Minden tömegnek van gravitációs hatása, így az égitesteknek is.
A gravitáció hatására a Földön a testek a Föld középpontja felé esnek. A Hold a Föld körül, a Föld a Nap körül kering, ugyanis keringő mozgás a Naptól centrifugális erőt hoz létre és ezt egyensúlyozza a Nap gravitációs ereje. Emiatt maradnak a bolygók a pályájukon.
Az Ősrobbanás után az Univerzumban szétszóródott energia és annak atomjai és molekulái a gravitáció miatt álltak össze. A többszörös „összeállásból” keletkeztek az égitestek.
lignQYtf���� dent: -18.0pt;mso-list:l0 level1 lfo1'>
-
külső mag: 300-350 km vastag, olvadt kőzetek alkotják
Felépítését tekintve vas és kén található benne. Kőzeteinek összetétele hasonlít a Földéhez, de kevesebb vas található benne és víz is elenyésző.
A Hold domborzatán ötféle felszíni formát különböztetünk meg:
- körülsáncolt síkságok: Becsapódások során keletkezett medencék kör, vagy sokszög alakúak, melyek közepe a feltört bazaltláva miatt sima felületűek.
- gyűrűhegységek: A becsapódási medencék mellett gyűrű, vagy körív formájában futó hegységek. A becsapódás által kidobott anyagok összegyűrt kőzettáblái ezek, melyek hegyláncokat alkotnak. Ezek nagysága a síkságokhoz képest akár a 6000 méter magasságot is elérhetik.
- kráterek: nagyságuk változó, akár 200-300 km átmérőjűek is lehetnek
- hasadékvölgyek: Lávasíkságokon keletkeznek.
Lehetnek Sinus-rianások, melyek kacskaringósan húzódnak végig egy sík lávaterületen. A láva lehűlésekor keletkező Radiális hasadékok a megszilárduló kőzet összehúzódásakor és meghasadásakor jönnek létre. Valamint a Vetődések, melyek olyan süllyedések, amik belső erő hatására jönnek létre. Ezeknek csak az egyik oldalán magasodik akár több száz méteres sziklafal.
- dómok: Kerek dombok, melyek nagysága néhány száz méter, átmérője pedig 10-15 km. Tetején a vulkánokhoz hasonlóan, akár 1000 méter átmérőjű bemélyedés figyelhető meg.
Érdekesség:
Árapály jelenség és a Hold kapcsolata:
A tenger vízszintjének ritmikus emelkedése és apadása, valamint a Hold között kapcsolat lelhető fel. A Hold gravitációs vonzásának hatására a földfelszín Hold felé mutató része kissé megemelkedik. Főként a tengervíz, mivel az könnyebben vált alakot. Hullámhegyet alkotnak. A mögötte és előtte 90 °-ra levő területek pedig lesüllyednek. A hullámhegy a dagály, a hullámvölgy pedig az apály.