Energiapédia szócikk találomra
Falfűtés
Az épületgépészetben a hőátadásnak két alapvető módját különböztetik meg, a konvekciót, mely során az áramló levegőmolekulák közvetítésével; illetve a hősugárzást, amikor közvetítő közeg nélkül, a szilárd testek felületének adódik át a hőenergia. A hagyományos radiátorok mindkét módon adnak le hőt. Minél „vastagabb” több lemezből és lamellából áll a fűtőtest, annál nagyobb a konvekciós hőátadás szerepe (burkolattal eltakart fűtőtestek esetében különösen). Minél vékonyabb, kevesebb lemezből áll és a lakótér felé minél nagyobb felületet mutat, annál inkább sugárzás által közvetíti a hőt.
A sugárzó- vagy felületfűtési rendszerek közé tartoznak a padló-, fal-, és mennyezetfűtési megoldások, amik nagy felületen, viszonylag alacsony hővel fűtik fel a levegőt. Előnyei a konvekciós megoldásokkal szemben, hogy hatékonyabb hőeloszlást érnek el alacsonyabb üzemi hőmérséklet mellett, megakadályozzák a páralecsapódást, emellett esztétikusabbak, mert nem foglalnak el helyet a fűtőtestek a lakótérből, egészségesebbek, mert kevésbé keringetik a légtérben a port. Megfelelő kiépítésben nyáron a rendszerben hideg víz keringetésével a felületet hűteni képesek, mely kiválthatja a csak hűtési célból használt légkondícionálót.
A falfűtés tehát felületfűtő rendszer, lényege, hogy a szabad falfelületre, a vakolat alá kis átmérőjű, műanyag csövet szerelnek, majd ebben a csőben fűtésnél meleg vizet, hűtésnél hideg vizet áramoltatnak. Ettől a meleg víztől a falfelület átmelegszik vagy lehűl, és fűti, illetve hűti a helyiséget. Elsősorban a helyiség külső falainak belső felületét érdemes csővezetékkel ellátni, és csak másodsorban a belső falakét, a külső tértől elhatároló felületek hideg (illetve nyáron hő-) sugárzásának megszüntetésére.
Falfűtéssel nagy felületek kerülnek felfűtésre alacsony hőfokon, így a hatásfok és a komfortérzet nő, illetve a fűtési költség csökken.
A lakótér alacsonyabb hőmérséklete pozitívan hat a vegetatív idegrendszerre, az ember közérzetileg frissebbnek érzi magát és nő az agy teljesítőképessége. Orvosi szempontból figyelemre méltó, hogy falfűtésnél a helyiségek porterhelése jelentősen csökken a légventilláció hiánya miatt.
A falfűtés önállóan is alkalmazható, de hidegpadlós helyiségekben rendszerint padlófűtéssel szokták kombinálni a komfortérzet növeléséhez, ez azonban nem feltétlenül szükséges, csupán, mint lehetőség kínálkozik. Ez esetben padlótemperálásról beszélünk, mivel a megnövelt fűtőfelület minden esetben alacsonyabb fűtővíz illetve padlóhőmérsékletet eredményez, kiküszöbölve az önálló padlófűtés egészségkárosító hatásait. Ugyanez érvényes a mennyezetfűtésnél is, mert így a fűtési rendszerek kombinált alkalmazása tovább javítja a komfortérzetet.
A falfűtési rendszer további előnye, hogy az alacsony üzemi hőmérsékletű vízkeringetéshez kiválóan alkalmazható kondenzációs kazán vagy más, alternatív energiával működő (geotermikus vagy napenergiát hasznosító) berendezés, melyek annál jobb hatásfokkal működnek, minél alacsonyabb az előállított fűtővíz hőmérséklete.
Mivel a falfűtés falba szerelt műanyag csövek optimális távolságra elhelyezett rendszere, ezért az utólagos fali bontásokat, szereléseket nagy elővigyázatossággal kell kezelni, nehogy a rendszer megsérüljön. A csövek helyét utólag is pontosan meghatározhatjuk hőérzékeny fóliával, vagy infrahőmérővel. Ez úgy végezhető el, hogy a rendszert felfűtjük 25-30 percen keresztül 45-50 °C-ra és az infrahőmérővel kikeressük, hol helyezkednek el a csövek.